Ma megjelent egy cikk a Népszabadság internetes változatában Veszélyben a Wikipédia? címmel, Fülöp Hajnalka tollából. A cikkhez Tisza Gergő kollégám szólt hozzá és búsan ecsetelte, hogy milyen szomorú is, hogy a szerkesztők száma egyre fogy. A jelenség okait a cikkben nem teljesen sikerült feltárni, talán nekem sikerül még hozzáfűzni néhány dolgot.
Nem hinném, hogy létezik olyan ember, aki még sose nyitotta ki az online enciklopédiát. Akár a magyarról, akár valamelyik idegennyelvűről van szó. De, az biztos, hogy szerkesztésekbe nem sokan vágtak bele. Regisztrálni igen, hiszen azt egy könnyű felhevült pillanatban meg lehet tenni. De komoly munkát végezni? Ahhoz igazi bátorság kell!
Miért is kell a bátorság? Azért talán, mert ha valaki komolyan belecsap a kedvenc témájába (jó esetben!) hamarosan egy kedves, de tudálékos szerkesztővel találhatja magát szemben. Ez nem sértés én is ilyen vagyok és annak, hogy okítjuk az újoncokat rengeteg haszna van mind a két fél részére. Ám, ha az újonc leír valami badarságot, akkor azt valahogy javítani kell és nem megy ez mindíg úgy, hogy a másiknak is tessen. Első szerkesztésem élménye az volt, hogy amikor leírtam néhány mondatot Vámos Miklós életrajzi cikkébe, 2 másodperc múlva (nem túlzok!) megjelent a vitalapomon a “helyesírásból egyes!” bősz üzenet. Annyira megijedtem, hogy rögtön kiléptem és ezzel majdnem el is felejtettem a jelszavam. Mikor visszamerészkedtem egy kedves üdvözlő üzenetet kaptam, amit azóta is őrzök: “Jó szerkesztést és tartalmas szórakozást kívánunk! Marci vita 2008. augusztus 30., 17:21 (CEST)” Valljuk be, hogy ez azért nagyon jól esett. Néhány nap múlva már biztosabban tudtam szerkeszteni és megtanultam, hogy amit leírunk, annak súlya van.
Azután jöttek a komolyabb szerkesztések és az egyre komolyabb viták, kivívtam sok szerkesztő rossz és jó indulatát egyaránt. Örömmé vált az önkéntes munka, az, hogy valamit amit én tudok átadhatok másoknak és abból tanulhatnak ők is. Egyre komolyabban vettem az egészet és igyekeztem tudományos igénnyel megfogalmazni amit írok. De, tudni kell, amit itt leírunk, azt bárki átszerkesztheti és úgy marad esetleg helytelenül, amíg ki nem javítja azt valaki. És addig a bizonyos javításig eltelhet jónéhány izgalmas nap véres veszekedésekben, aki nem bírja, az menjen orvoshoz de mindenképpen vegyen ki wikiszabadságot mielőtt bedilizik.:) Aztán jön az ember és javítja, és nem sajnálja sem az idejét, sem a pénzt (ami rendszerint nincs is), arra, hogy szebbé és jobbá tegyen valamit. Adjon hozzá egy betűt, egy szót, egy mondatot ahhoz a gyönyörűséges közös alkotáshoz, amit Wikipédiának nevezünk.
Folyt.köv: Módis Ágnes Vadszederke
Kommentek